Webkamerás maszturbáció: Miért nem szeretem a kameraállást?

A kameraperspektíva tönkreteszi az szólójátékom intimitását. Küzdök, hogy elélvezzek, folyamatosan tudatában vagyok a lencséknek. Mégis folytatom, remélve, hogy kapcsolatba lépek egy olyan nézővel, aki értékeli a valódi, szűretlen élvezetet.

Mostanában töprengek szakmám sajátosságain, konkrétan azon a szögen, amin a webkamerám megragad. Látod előadóként jól ismerem az önélvezet művészetét, ügyesen manőverezem az ujjaimat a nedves redőnyeimen. Viszont a kamera lencséje furcsa szögben látszik, ami eléggé kihívóvá teszi számomra, hogy megtekintsem a tükörképemet és ennek megfelelően igazodjak. Kicsit kellemetlen, sőt, mivel azon kapom magam, hogy csak azért babrálom a beállításokat, hogy megpillantsam magam. De ilyen egy előadó élete, mindig műsort adva, még akkor is, ha a közönség csupán egyetlen pixeled alak a másik végén. Mégis folytatom az előadást, ujjaim végigtáncolnak sajgó puncimon, elvesznek az önkielégítés ritmusában. És mint bizonyára jól tudjátok, a műsornak folytatódnia kell, a kamerák peszkes szögétől függetlenül. Szóval, itt vagyok, még egyszer, előadást tartva, kezem egyenletes ritmusban jár, lélegzetem a torkomban kap, ahogy egyre közelebb izgatom magam a határhoz.